Elfáradtam. Szar egy nap volt ez is. Mint mostanában sok.

Nagyon bennem van az alkothatnék megint.

Lazulásként kellene valami filmet néznem. Vagy sorozatot. De semmihez sincs hangulatom. Mint mostanában sokszor.

De majdcsak lesz már kedvem mindenhez.

Közelít a H1N1. Szuper. Én tuti beledöglök. De elkerült az agyhártyagyulladásos járvány is meg a bird-flu is. Remélem ez nem kap el. Mert hogy én nem akarom elkapni, az tuti. Az oltóanyag meg menjen a picsába. Max a tüdőgyuszi ellen oltatom be magam egyszer. Az 5 évig funkcionál. És állítólag használ is.

Már várom a karácsonyt. Hazudtam. Nem várom. Sőt, ne is legyen. Milyen már...hideg, (reméljük) hó, szép családi légkör, jó kaják, ajándékok.  Igen, ez csupa jó dolog. Na de egyedül...aham...úgy már nem az. Inkább rossz. Társas lény vagyok. Az ajándékozást meg már kinőttem, elszállt a meglepi. Jelen helyzetben ajándékot sem várok. Meg csodát se. Mint mostanában soha.

"A kifogás olyan mint a segglyuk, mindenkinek van, de senkit sem érdekel a másiké."

Ez elég komor lett. Rohadt lehangoló tudok lenni néha. Ez van. Mint mostanában sokszor.:P

Szerk.:
Csak néztem filmet. De jól tettem... A legjobb indie film amit valaha láttam. Alapmű lett nálam. In Search of a Midnight Kiss...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.