Ejj...röpke 100 perc alatt be tudtam hangolni egy 16 húros citerát. Tehát több mint 6 percig tartott egy húr behangolása. De egyből jött egy muzsika. Valahogy adta magát. Gondolom régről beégett. Meg egyszerű is. És alap hogy én, mint a hites dolgokban nem igazán mozgó egyén, egy evangelikus éneket pattintottam ki elsőre. Valakinek tuti ismerős lesz: www.szepi.hu/irodalom/vers/karvers/karv_198.html. Nulla szolfézzsel azért fárasztó volt. De legközelebb rutinosabb leszek. A legközelebb, mint hallom, mindjárt itt is lesz. Mert elég durván hangolódik...tudtam én hogy ki fog hullani minden hajam mire tanulok valamit is ezen a cuccon.

Amúgy a zh-m feltűnően jó lett, sőt az egész napom feltűnően jó volt. Kicsit meg is ijedtem. De aztán mégsem. Vagy mégis?!

Na de vissza a citerára. Érdekesnek találtam és egyedinek. Big mondta, hogy dédipapája nyomta, volt is neki, meg ő szerette is, sőt még lehet valahol meg is van a hangszerkezet. Aztán meg is lett vasárnap (ezúton is köszi a padlásonbukdácsolást Bigcsalád!). Szinte új, pedig 30 éves lesz lassan. Hát szegény elég szerencsétlenül szólt. Hiába, évek óta nem volt hozzányúlva. Azt se tudtam hogy a fenébe kell egy ilyenhez hozzányúlni, sose láttam még hogy játszanak rajta, csak képen láttam, mint paraszt a pléjbojnyuszit. De aztán kaptam egy kis helpet, hogy a dédi hogy nyomta, így volt min elindulni. Nade! De mindig van. Szóval de én balkezes vagyok. Ez meg jobb kezes, így ismét ott vagyunk ahol a gitárnál voltunk. Meg ez a hangolás botfüllel és elméleti tudás nélkül...de nem lesz itt gond. Most gyűjtöm a nótákat, imprózok hátha kisül belőle valami. Ja, nem, ma már nem kéne, mert késő van. Csak még egy negyed órát...:P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.