Megint letörték a szarvam. De mindig olyan, aki kurvára nem ért semmihez sem. SEMMIHEZ. De mégis bemászik a fejembe és gátol a kivitelezésben/előkészítésben. Belecsempészi a fejembe, hogy "mivan ha másnak is ez jön le majd?" meg "mivan ha ezt nem is így kéne, várjak még?".
Nos, ezesetben nincs "mivan ha", nem várok, nincs mire, segítség nincs, nem is lesz, majd csak esetleg akkor, ha beindul a csordaszellem, ezt pontosan és szépen (hozzáteszem reálisan megvilágítva) megmondta egy kedves barátom. És mennyire igazad van Erik! Nincs mire/kire várni.
Mindig olyan beszéli a legnagyobbakat aki tényleg nem tud mivel kiemelkedni, én sem tudok, félreértés ne essék, ha egyenlőre homemade körülmények között is, de próbálkozok.
Mindig lesz olyan, akinek egyből megvan a képessége (egy valóságot messze elkerülő véleménnyel) arra, hogy csuklóból szétbasszon benned minden lelkesedést, hasonlítgat, jogtalanul és alaptalanul. Csakmert ismer (vagyis ismeri az érdeklődési köröd) és abból indul ki amit szeretsz....na ne mááár. Csakhogy hozzátudjunk szólni a témához, egyből ilyennel kell nekiindulni?! Mégse ismer, nem tud mélyre nézni, mert van mély, van. Ezt hívnám felszínes ismeretnek. Szerintem ez ilyen. És itt van az, hogy önálló vélemény híjján, ezzel takarózunk. Ennyi.
Ez van, ilyen az élet.

Vágtam a tegnapi viszgát, kíváncsi vagyok.

Mindjárt mehetek melózni, ójee.

Majd még írok. Szerintem. De nem biztos, amúgy.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.