Vigyázat! Filozófikus és "nagyotmondó" szövegek következhetnek sokak számára. De aki egyetért, az a kevés, annak helló és üdv a klubban. És megtalálja az ímélem, ha akarja.

Jó kis hétvége volt, el lehetne viselni többször is ilyet. Igaz nem volt olyan mozgalmas mint az előző, de nem is ez a lényeg.

Karácsony: nem kell. Kiegészítek: ebben a formában és ebben a helyzetemben nem kell. Ebből menekülés lesz. A menekülés a legjobb szó. Gyáva fasz vagyok, lehet, de ez lesz a legjobb megoldás. Menekülés akárkivel, akárhova, csak ne otthon így. Inkább mint otthon "egyedül". De valakivel, valahova még jobb lenne. Vagyis valakivel, akárhova. Vagy valakikkel. Ez bonyolult és mások számára érthetetlen lesz valószínű. Még kicsit nekem is. De lehet kérdezni.

Nem is szól már arról amiről kéne neki. Szeretet, pff senki sem becsüli azt már. Többet ér bármi más manapság.

Senki sem gondol a másikra. Csak a saját a lényeg. És itt nem a fizikai értékekről van csak szó. Sőt, mindenki azt hiszi "húú megveszem a gyereknek/asszonynak/férjnek/barátnak/barátnőnek/havernak (a kért rész aláhúzandó vastag fekete alkoholos filccel) azt a cuccot és már ki is van fejezve hogy szeretem". ÁÁ, nem hiszem. Meg elmondom neki napi 23.456.323-szor hogy szeretem meg ilyenek és így tuti jó lesz. Biztos? Biztos, hogy így is gondolod? Nem csak szavak?
Jól tudom, én vagyok a hülye meg a maradi. De ezt egyfajta elterjedt életmódnak (durva becslés, de állítom az emberek 90%-a így él) is felfoghatjuk nem csak a karácsonyi példával élve. De példának jó. Mindenki el van foglalva a pénzzel, a saját javával (akár fizikai akár nem, a saját jóléte, helyzete is idetartozik). Az a más, akinek esetleg nem ez kéne, az hipp-hopp módszerekkel el van intézve. Vagy egy legyintéssel. Hány százezerért vett a szomszéd a gyereknek ezt-azt és megy az űberelés. Pedig nem a pénz a lényeg. Nemám. Inkább vagyok olyan karácsonyfa mellett amin lóg a mézeskalács süti, mint amin lógnak az aranyfuttatásos, digitáliskijelzős, dts-ben zenélő csengők/díszek. Nagy az esély rá, hogy a drágább a "muszájfa", a kalácsos, olcsóbb kivitel a "szeretetfa". Nem a pénz teszi...

De ha már pénz és karácsonyi ajándék: nem az értéke a lényeg, hanem hogy a másiknak mit jelent. Lehet az ötszáz, ezer vagy kétezer forint, de lehet hogy olyannyira sokat jelent a másiknak, hogy az, hogy mennyibe került, sokadrendű. Egyszerűen eszébe sem jut. Példával most nem élnék, nem is jut eszembe hirtelen, pedig biztos jártam már így. Akár én voltam az a ajándékozott akár az ajándékozó. Majd ha eszembe jut, leírom. Vagyis jutott eszembe, de az nem karácsonyi példa.
Igaz, sok téren a drágábbnak lehet jobban örülni. Hát én leszarom. És ez nincs összeköttetésben a pénzügyi hátteremmel, csupán így gondolom.

Sőt továbbmegyek, ilyenkor MINDENT helyre lehet hozni, ami valamilyen módon helyrehozható. Egy rossz döntést, egy rossz választ, egy elcseszett kapcsolatot (akár baráti, akár családi, akár szerelmi (ilyen van?! de csak értitek mire gondolok...)). Karácsonykor minden ember szeretne szeretni (szeretet ünnepe...azért régen próbáltak célozgatni, hogy mivan, vagyis mi kéne). Aki nem, az hazudik. Ez tuti. Tökéletes alapot nyújt a (megmaradt) szellem, hangulat a béküléshez, helyrehozáshoz. Ezt a hangulatot "régen" úgy hívták, meghittség. Meghitt hangulat. Na most próbálj csinálni ilyet. Segítek: nem kell pénz hozzá, lehet segít hozzá egy kicsit, de nem szükséges. De áldozat, lemondás esetleg igen. Ezek csak esetleges hozzávalók, nem ez a konkrét alap. Az alap csak a hangulat. De van benne valami, ugye, egyszeri?

Helyrehozás, úgy kb minden térre: vagy sok szerencse és remény kell, ha az egyik fél vagy. Vagy csak esetleg egy kis megalázkodás kell, ha te vagy az a másik fél. Szerintem nem nagy ár, mert cserébe csak jót kaphatsz. Ha pedig mégsem, lehet mondani, hogy megvolt próbálva. De ki az aki ilyenkor 100%-ig elutasító tud lenni, könyörgöm?! Olyan nincs. Amit lehet, helyre kell hozni. Én is neki fogok állni pár dolognak, senki sem tökéletes. Te sem, van mit helyrehoznod, hidd el. Nem vagy rendíthetetlen és tökéletes. Wake up and good luck!

Lehet én vagyok csak túl hippiszellemű, de jóval többek lennének az emberek is és az ünnepek is (és még sok-sok-sok minden) több és őszintébb szeretettel. Van akinek többet használ egy baszottnagy ölelés, puszi vagy szeretlek, mint egy zsírúj tökömtudjami. Ilyenkor tud(na) igazán érvényesülni a "Love & Peace" kifejezés például. Ezt a kombót se véletlen találták ki. És most leszek kikiáltva melegnek, de leszarom azt is.

Ez a szöveg hegyibeszéd? Vagy áá csak papol meg jófiúskodik ez a barom? Netán képmutató? Ha ezek közül akármelyik (vagy mind) eszedbe jutott, akkor vagy nem ismersz, vagy MÉG nem ismersz, vagy MÁR nem ismersz. Ismétlem, ímélem megtalálod, lehet leugatni és/vagy egyebek. Érzem, hogy mindent vivő siker lesz ez a poszt. Persze negatív siker. Szintén nem érdekel, ez vagyok. Ilyenkor meg főleg. Nyugalom, az ünnepekig (vagy még tovább) senki sem fog nyugodni az ilyen hangulatú posztoktól. Ki kell adnom így is. Bele a zinternetbe. Az orrotok alá. Bele az arcba, hogy elfordulni és dudorászni se tudjatok.

Igen, az előző posztban írtam hogy szemüveget tojatok. Na, nem tojatok. Veszek.

Én személy szerint szar kedvvel állok neki az ünnepeknek. Nem kell ajándék, nem kell zsírúj tökömtudjami, nem kell SEMMI ilyen. Ha mégis lesz, csak az "olyan" és "az" a jó, ha az szándékkal van adva, nem muszájból. Nyugalom, megértés, béke és szeretet kell. De az akkora mennyiségben, hogy törjön ketté (vagy még több részbe) a gerincem alatta. Ennyit is megér...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.